Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Kiemelt

„Az én gengszterjeim” - Colson Whitehead – Az Élet és Irodalom 2021/40. számából

2021.10.07.

Az Élet és Irodalom 40. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Az én gengszterjeim”Colson Whiteheaddel Köves Gábor beszélgetett.

„Régi „trükkje” a szépirodalom kiválóságainak, hogy egyszer csak fogják a bűnregény, vagy ha úgy tetszik, a krimi sokat látott műfaját, és a komor nagy irodalmi témákkal való foglalkozás szünetében írnak ők is egyet. Könnyűkézzel, de komoly társadalom- és helyismerettel; kellő tisztelettel a nagy elődök iránt, de jóleső tiszteletlenséggel a kötelező klisékkel szemben. Miután A föld alatti vasútért és A Nickel-fiúkért is megkapta a Pulitzer-díjat, Colson Whitehead megírta a Harlemi kavarást és ezzel megteremtette Carney-t, a fekete New York-i bútorboltost, aki a térkép szerint harlemi lakos, a simlisségi skálán pedig valahol a bűnözők és a bútorkereskedők közti vastag mezsgyén helyezkedik el, hol a szofákhoz, hol az alvilági melókhoz közelebb. Beszélgetésünk kulcsszava is ez lett: a nagy meló, a „heist”, ami regényben és filmben is közkedvelt műfaj, és Whitehead számára is hazai terep. Miként a hatvanas évek Harlemje, és Amerika szegregált világa is.”

FEUILLETON

Babiczky Tibor A kovácsműhelyben címmel írt esszét az istenek száműzéséről.

„A jelenkor legfontosabb vitái a normalitás kérdése körül forognak. Pedig talán érdemes egy lépést hátrálni, és megvizsgálni azt, mihez kezd az ember egy olyan világgal, amelyből száműzte az isteneket – ha úgy tetszik, a transzcendenst és általában véve a metafizikát –, és vajon mit kezd saját magával ebben az atomizált, pusztán fizikai világban, amelyben, a tudomány jelen állása szerint, minden esetleges.
Paradox módon: minél nagyobb a tudomány fennhatósága, annál esetlegesebb a világ.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Kész Orsolya Az utolsó utáni tabu című recenziója K. Horváth Zsolt A bundátlan Vénusz című kötetét elemzi, amely a női testszőrzet biopolitikájáról és az eszményi test politikai antropológiájáról szól.

A bundátlan Vénusz voltaképpen arról szól, hogy a szeméremszőrzet az utolsó utáni tabu vagy másként: „hogy az elmúlt évtizedekben eltűnt az emberekről, férfiakról és nőkről egyaránt, a testszőrzet”. A testet érintő kritikai kutatások ugyan nagy hangsúlyt fektetnek a test-hatalom-intézmény hármas vizsgálatára, a médiahatások és a testkép kapcsolatára, és az ezekből következő étkezési, önértékelési és pszichés zavarok összefüggéseire. Ám a test szőrtelenítésével kapcsolatos kérdésfeltevések általában vagy túl magától értetődőnek vagy túl komolytalannak hatottak ahhoz, hogy a társadalomtudományos munkák kitüntetett figyelmet szenteljenek neki, így meglétével vagy hiányával, változó funkciójával, rituális használatával és jelentéseivel, reprezentációjával, valamint a mindenkori szépségeszményhez kapcsolódó viszonyával alig foglalkoztak.”

VERS

A szám versrovatában Gerevich András és Szilágyi Ákos versei olvashatók.
Kedvcsinálóul Szilágyi Ákos egyik versét idézzük itt:

(én te ő)

én nem vagyok. te nem lehetsz.
ő pedig nincs még − nincs még.
az égbolt fénylő karperec
benne kis csillagszemcsék.

te nem vagyok. én nem lehetsz.
megáll az űrben elménk.
szétoszlasz és leülepedsz.
nincs benned több lehetnék.

most nem te vagy. de bárki – te.
én. te. ő. nincsen másik.
testek imbolygó élete
de csak megszólalásig.

csak én vagyok. csak te lehetsz.
csak ő nincs. ez hétszentség.
az órán éppen félkilenc −
s e nincs-re nincs több mentség.

PRÓZA

Egy publikálatlan Lengyel József novella, és a „novella novellája” Lengyel Tatjána tollából.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa

Részlet Lengyel József Karrierek című novellájából:

„Éber Antal egyetemi magántanár, a Műemlékek Országos Bizottságának főtitkára baráti beszélgetésre hívta meg legtehetségesebb diákját, Horváth Imrét.
A diák, nyurga húszéves fiú félénken nézett körül a tölgyfabútoros nagy dolgozószobában. A falakon köröskörül könyvespolcok. Alul a nagy polcok, szélesek, tele mappákkal melyekben nyilván műemlékek fényképei voltak, feljebb a nyolcadrétes vastag kötetek, a plafon alatt kiskörüpolcok és mind tele-tele könyvvel. Annyira tele, hogy a fiú – bár igen kényelmetlenül ült az íróasztal előtti díványon – akaratlanul is arra gondolt: hova rakja a magántanár úr az ezután megjelenő könyveket.
A magántanár úr nem kevésbé érezte magát feszélyezve.
A magántanár úr a régi egyetemi tradíciókat akarta feléleszteni, meghívni, magához szoktatni a legjobb diákot, követőt nevelni belőle, a bécsi művészettörténeti iskola folytatóját, az Alois Riehl iskolája, melynek alapvető könyve elég érdekes lett volna, ha akadt volna fiatal ember, aki elolvas egy könyvet, melynek ilyen nem-érdekes címe van: „A késő-római műipar Ausztria-Magyarországon”.
Éber magántanár úr szerette volna megkérdezni, elolvasta-e már a diák bárha az első száz oldalt, a legfontosabb, alapvető, teoretikus részt. De nem lehetett a beszélgetést evvel kezdeni, erről már eleget beszélgettek az egyetemen, előadás után és sokkal alkalmasabb pillanatban. A magántanár urát most az foglalkoztatta, hogy neje, Éber Antal magántanár úr minden földi javainak kezelője, sőt birtokosa hajlandó-e két csészét adatni a teáskannához – melyet minden percben várni lehetett – lévén este 6 óra, vagyis ez az idő, mikor a magántanár úr teázik, hogy aztán este 10-ig zavartalanul dolgozzon, vagy meg mindig haragszik őnagysága és akkor vagy egy csészével hozzák be a teát, vagy a cseléd kihívja teázni az ebédlőbe, vagy egyszerűen elfeledkeznek a teáról, ami még a legjobb megoldás volna. Végre is egy baráti-pártfogói beszélgetéshez nem kell feltétlenül tea.” (1951)

RÁDIÓ

Károlyi Csaba
a Rádió Bézs Lábjegyzet című műsoráról írt, amelyben Jancsó Miklósról Báron Györggyel beszélgetett Vlasics Sarolta.

„Hát, ennek a beszélgetésnek például a Kossuthon lett volna a helye, ha az még közszolgálati lenne és nem pártállami rádió. Báron remekül beszélt, jól követhető, adatgazdag és nagyívű portrét vázolt, üdítően barátságos hangnemben. Vlasics ügyesen kérdezett, tudta, hogyan lesz a lehető legösszefogottabb kép a kivételes életműről.”

ZENE

Végső Zoltán
Tóth Viktor és a RightOn! Müpa-beli koncertjét értékelte.

„A RightOn! hatamas show-t produkált, szokás szerint káprázatosak Tóth témái. Ha a nagy idol, Charlie Parker korában élnénk, bizonyosan klasszikussá válnának szerzeményei, mégis azt hiszem, most vagyunk jó korban ezekkel a darabokkal. Vagy legalábbis annak bizonyságát hallhattuk, hogy kissé megforgatva, modernebb hangvételt keresve a jazz örök, és generációkról generációkra öröklődik a megmagyarázhatatlan csodája.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: