Móra Kiadó
nyereményjáték
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br>nyereményjáték Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

A legrosszabb idők, a legrosszabb idők – Ali Smith Ősz című regényéről

Bráder Edina - 2020.11.17.

Mikor Ali Smith 2014-ben azzal az ötlettel kopogtatott kiadója ajtaján, miszerint szívesen írna egy négy részből álló regénysorozatot az évszakokról, méghozzá úgy, hogy az egyes kötetek kiadása között a lehető legrövidebb idő teljen el, azonnal lelkes támogatókra talált. A történetek össze is függnek majd, és nem is, éppen mint az évszakok, mondta. Hat héttel később pedig  már a könyvesboltok polcain állt az Ősz.

A kötetet már pusztán a szokatlan kiadói munkamenet miatt is nagy várakozás előzte meg, hiszen az első megbeszélésen a szövegből még egyetlen sor sem készült el – így eshetett meg az is, hogy az angol nyelvű kiadások borítótervei már jóval azelőtt elkészültek, hogy a kéziratot kézhez kapták volna. De az olvasók is nagy várakozással nézhettek a kötet elébe, nem pusztán a szerző korábbi könyvsikere, a Hogyan lehetnél mindkettő miatt, hanem mert a készülő könyvet úgy fémjelezték, mint „az első poszt-Brexit regény”. Az Ősz ugyanis a népszavazás utáni Angliában játszódik, mikor „az egész országban kétségbeesés volt és örömünnep.”

Daniel Gluck, a 101 éves férfi öntudatlanul fekszik egy idősgondozóban, miközben lélekben egy limbo-szerű köztes világban jár. Régi szomszédja, a fiatal Elisabeth hűségesen látogatja, klasszikusokból olvas fel öreg barátjának, és várja, hogy felébredjen – hiszen fel fog, ez bizonyos. Szépen apránként kibontakozik előttünk múltjuk, ahogy a kis Elisabethet anyja mindig a különc szomszédra, Danielre bízta; aki sokat mesélt a lánynak irodalomról, festészetről, és megmutatta a lánynak műtárgyait is, melyekről később kiderül, hogy Pauline Boty kollázsok – erről bővebben később. Valószínűleg ez indította el Elisabethet saját útján, hogy művészettörténész legyen, „egy londoni egyetem harminckét éves, kötetlen munkaidejű, határozott idejű szerződéses tanársegédje, aki az álmának él, mondja az anyja, és csakugyan, ha az álom azt jelenti, hogy nincs stabil állásod, és szinte minden drága, amit csinálni lehetne.

Már a fenti idézetből is kiviláglik, milyen humorral kezeli Ali Smith a helyzetet. A szöveg nem politizál, nem foglal konkrétan állást, azonban tele van tűzdelve szürreális, már-már komikus jelenetekkel, amelyek az ország helyzetének képtelenségét hivatottak érzékeltetni. Elisabethet például a postán látja először az olvasó, amint éppen útlevelet szeretne igényelni, ám az alkalmazott közli vele, hogy „az arca rossz méret”, ugyanis nem megfelelő arányban tölti ki az igazolványképet. A párbeszéd az ügyintézővel egyszerre a könyv legfrusztrálóbb és mégis legszórakoztatóbb része. De a többi szereplő sem mentesül ezek alól, Danielnek szinte soha nincs egy komoly szava, Elisabeth anyja pedig egy szinte minden értelmet nélkülöző tv műsorban szerepel.

Ali Smithnek azzal is sikerül szokatlan, különös atmoszférát adnia regényének, hogy szinte folyamatosan megkérdőjelezi a nyelv mibenlétét; anélkül hogy posztmodern módra lebontaná azt. Mikor Elisabeth az alvó Daniel egyik ápolónőjével beszélget, és az szünetet tart két szó között, elgondolkodik, hogy „A szünetek nyelve is precíz nyelvezet, inkább nyelv, mint a nyelv maga.” Amikor pedig Boty művészetéről értekeznek Daniellel, akkor azon gondolkodik, hogy vajon a színeknek és képeknek is éppen olyan kifejezőerejük van-e, mint maguknak a szavaknak. Ali Smith prózája különleges, a Hogyan lehetnél mindkettőből már ismert módon, darabos és mégis gördülékeny, tele olyan szokatlan és meglepő képekkel, mint „De valami hidegség futott át Elisabeth testén, és olyan tisztára törölte, ahogy az ablaktisztító gumilehúzója tisztítja meg a habos ablakot a tetejétől az aljáig”, vagy pedig „Ledörzsölte a párakicsapódást a tükörről, állt önmaga visszhangjában, ahogy a fürdőszobában áll.” A szöveg átütő ereje nagyban tulajdonítható a fordítónak, Mesterházi Mónikának.

A regényben a korábbihoz hasonlóan ismét megjelennek valódi alakok, például a méltatlanul elfeledett női brit pop-art művész, Pauline Boty és az 1963-as botrányt kirobbantó Christine Keeler, bár ő leginkább csak az előbbi festményén. Smith érdeklődése a képzőművészet iránt, melyet Daniel és Elisabeth karakterén keresztül tár az olvasó elé, legalább annyira megkapó, mint Boty története. A gyönyörű, Brigitte Bardot-ra emlékeztető, egyedülállóan tehetséges művészé, akinek még egy rövidke filmszerep is jutott, mielőtt hozzáment volna egy férfihoz, akit két héttel azelőtt ismert meg, majd várandósként egy ultrahang során daganatot fedeztek fel testében, és pár hónappal lánya születése után Pauline ugyanabban a kórházban halt meg. Mindössze 28 éves volt, Ali Smith pedig igazán méltó emléket állít neki ebben a regényben, Elisabeth és Daniel gyakran múlatják az időt azzal, hogy Daniel leír a lány számára egy képet, amit korábban látott, és ahogy a színekről és formákról beszél, az arra ösztönzi az olvasót, hogy azonnal keressen rá Boty képeire, hogy maga is láthassa.

A valós elemek fikcióba való beemelésének mindig megvan a maga kockázata, csakúgy mint annak, ha az író egy nagyon is aktuális jelenséget akar ábrázolni, ám Smith bravúrosan megbirkózik mindkettővel. Tárgyát alaposan ismeri, és tisztelettel kezeli, a politikai helyzetet pedig az azt megkövetelő, szinte elnéző humorral. Hiszen hányszor nevettünk mi magunk is kínunkban a kormányintézkedéseken? A regény megtévesztő rövidsége ellenére sokszorosan telített, szóltunk már a Brexit problémáról és a politikai töltetről, a halál körüli filozófiai kérdésekről, a művészet és a nyelv mibenlétéről; de meg kell említeni a barátság és a szeretet mibenlétét, vagy az idő kérdését, melyre Smith folyamatosan vissza-visszatér. A főszereplők beszélő neveit pedig szinte már meg sem említem, a mindig vidám Daniel Gluck a német szerencsét viseli vezetéknévként, Elisabeth Demand pedig a fiatal generáció követeléseit.

Az évszak-kvartett első kötete, az Ősz tehát egy megfoghatatlan, felkavaró utazás irodalom és képzőművészet között, mely minden egyes lapozással valami mást tartogat számunkra. A sorozat további kötetei is aktuális kérdésekkel foglalkoznak, szóba kerül például George Floyd meggyilkolása is, a befejező kötet, az idén megjelent Nyár pedig szinte teljesen egészében a londoni karantén alatt íródott – ami egyszerre adta a témáját is a könyvnek. Reméljük, hogy ezek is minél hamarabb a magyar olvasóközönség kezébe kerülhetnek, azonban addig is élvezhetjük a megkapó Őszt a takarók alatt, egy csésze forró tea társaságában.

Bráder Edina

Ali Smith: Ősz
Magvető Kiadó, 232 oldal, 3699 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/4. szám címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsonyMMA
Belépés