Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyvhét folyóirat

„Nem akartam rózsaszín történetet írni” – Balázsy Panna

Kurcz Orsi - 2015.07.20.

Balázsy Panna egykori gyerekszínész, műsorvezető, a Globalista Konyha gasztro projekt társtulajdonosa, két gyermekes anyuka, akinek első könyve tavasszal jelent meg, Szentesi Szandra és a 3.b: Csuromvíz címmel.

– Mikor és miért döntött úgy, hogy gyerekkönyvet fog írni?

– Mindig volt bennem késztetés, hogy írjak, már tinikoromban is, de aztán erre nem került sor. Az elmúlt 20 évben a médiában megtanultam szerkesztői fejjel gondolkodni, számos cikket is készítettem, és egyéb munkáimban is szükség volt arra, hogy tudjak fogalmazni. Az írás soha nem volt idegen tőlem. A könyvírás lehetőségét Kolosi Beától, a Líra Könyv vezetőjétől kaptam. Egy vendégségben találkoztunk és sokat beszélgettünk. Természetesen a gyerekeink is szóba kerültek. Másnap felhívott, és rákérdezett, hogy lenne-e kedvem egy alsótagozatos korosztálynak szóló regényt írni. A gyerekeim is ebben a korban vannak, ismerős a terep, próbáljam meg. Nagy kihívásnak tartottam, igazi bakancslistás feladatnak, ráadásul ez örök emlék maradhat a most 12 és 8 éves lányaimnak. Ezenkívül emlékszem arra is, milyen érzés 9 évesnek lenni, hiszen a főhős, Szentesi Szandra harmadikos, azaz 9 esztendős.

– A saját életükből, a lányai történeteiből merített ihletet a könyvhöz?

– A Csuromvíz a gyerekeim és a saját 9 éves énem történeteinek illetve a fantáziámnak az elegye. Például a Bagolyleves című fejezet pont úgy van a könyvben is, ahogy az egyszer tényleg megtörtént velünk. A Neveletlen hercegnős jelenet viszont teljes kitaláció, mindig szerettem volna résztvenni egy ilyen csodás pizsipartin. Amiről talán még soha nem beszéltem, hogy Szandra élete az én gyerekkorom helyszínén játszódik. Aki amúgy ismert akkor, vagy éppen ismeri azt a bizonyos környéket, könnyen felismeri majd a könyvben is.

– Melyik a kedvenc része a Csuromvízből?

– Több történetet is nagyon kedvelek a könyvből. Számomra a legnagyobb büszkeség, hogy a kezemben foghatom a saját könyvem, 20 éves média jelenlét után ez az első produktum a karrieremből, végre van egy kézzelfogható dolog tőlem, és ez nagyon szuper. De arra még büszkébb vagyok, hogy egy igazán kerekre sikeredett, jól felépített történetet raktam össze. Még csak az írás elején járok, mély tiszteletet érzek az írók iránt, és már látom, hogy mint minden más, ez is rengeteg gyakorlásból, szorgalomból áll össze. Szeretném folytatni.

– Mennyi ideig dolgozott a Csuromvizen?

– Fejben írtam először, szükségem volt rá, hogy érleljem magamban Szandra történetét. Ez legalább 3-4 hónapig tartott. Mikor úgy éreztem, hogy összeállt bennem a teljes történet, és nincs több kérdésem magamhoz, a karácsonyi szünetben megírtam, amit addig kitaláltam. Így született meg az első könyvem.

– Mikor annak idején a kiadó vezetőjével felmerült a könyv ötlete, akkor már rögtön tudta is, hogy miről szól majd a történet?

– Már az elején tudtam, hogy egy központi téma köré szeretném szőni az egészet, és ez a Csuromvíz esetében egy iskolai környezetvédelmi verseny volt. Sőt, azt is tudtam, hogy nem szeretnék egy olyan sztorit írni, ami álomvilág: a valóságot szerettem volna megírni. Reméltem, hogy beindítja az olvasók fantáziáját és talán motiválja őket arra, hogy tegyenek valamit a saját környezetükért. Nem akartam egy túl rózsaszín történetet írni. Fontos volt, hogy a könyvben benne legyenek az élet árnyoldalai is, egy 9 éves szemével, mint például a válás vagy a hajléktalan lét. Persze közben arra törekedtem, hogy megmaradjon az a vidámabb életfelfogás is, ami gyerekkorban jellemző. Szerettem volna, hogy legyen benne sok nevetés, meg zene: mert szerintem nagyon sok zene van egy kisgyerek életében.

– Adódik a kérdés, hogy tanítani, szórakoztatni, vagy segíteni szeretne a könyv?

– Talán a környezetvédelem az, amihez kedvet kaphatnak, nagyon sok konkrét apró ötlet szerepel a könyvben. Van benne egy-két tanulság is: a könyvben felmerül a szülők válása és a hajléktalanság is, mint létező probléma, amivel a gyerek már egészen kis korában szembesülhet. A könyv ezekhez ad egy kis útravalót a gyerekeknek, hogy nem kell félni, például egy hajléktalantól, és nem is kell semmibe venni őket, mivel ők is emberek, s ha megadjuk feléjük a tiszteletet, akkor kapunk is cserébe valami jót. Hiszen ha az embertársaink felé nyitunk, az mindig jó. Ami pedig a válást illeti, a könyvben szerepel egy kislány, aki elkezd furcsán viselkedni, a társai nem tudják, hogy miért, aztán pedig mikor rájönnek, hogy az a gondja, hogy a szülei elválnak, megpróbálnak vele elnézőbbek lenni, és segítenek neki átvészelni ezt a nehezebb időszakot. Ez a történet talán a kedvességre, és a türelemre tanít. Ám a Csuromvíz ennek ellenére sem szeretne oktatókönyv lenni, hanem sokkal inkább egy kicsit meg szeretné mutatni, hogy így is lehet bánni emberekkel.

– Mennyire fontos ma, a televízió és internet korában az, hogy a gyerekek olvassanak?

– Szerintem ez egy olyan dolog, amit elég nehéz közvetíteni a gyerekek és a szülők felé. Meg kell teremteni az alkalmat, a kedvet az olvasáshoz. Az én gyerekeim se laknak olyan lakásban, ahol nincsen tévé, és nincsenek eltiltva a modern technológiától sem. De örülök, hogy mikor elolvasnak egy könyvet, akkor mindig áradoznak, hogy ez mennyivel más, mennyivel jobb élmény, mint megnézni egy filmet. Hiszen a könyv olvasásakor gondolkodni kell, nem raknak elénk képeket, így minden a mi fantáziánkra van bízva, minden rajtunk múlik, szárnyalhatunk. Ez szerintem a nagy adománya az irodalomnak, a szabadság. De persze az, hogy ki mennyit, mit és hogyan olvas, az gyerek- és korfüggő is. Nagyon jó látni például, hogy mióta írom a könyvet, most már a Csuromvíz folytatását is, azóta a gyerekeim állandóan jönnek, hogy olvassak fel belőle, és hadd hallják, hogy mi történik Szandrával.

– Akkor ők voltak az első kritikusok? Hogy tetszett nekik a történet?

– Érdekes, mindenki így fogalmaz, hogy kritikusok, pedig egyáltalán nem voltak azok, hanem rögtön a történet rajongói lettek. Nagyon örültek neki, hogy mesét írok, nagyon szerették Szandra meséjét az első perctől fogva. Amikor írás közben leülnek mellém, akkor teljesen beleélik magukat a történetbe, a viccesebb részeknél pedig hangosan hahotáznak, és persze ötleteket adnak. Ők a kis segítőim, tanácsokat adnak, hiszen ők sokkal jobban ismerik a mai kiskamasz világot, mint az anyjuk.

Kurcz Orsi

Balázsy Panna: Szandra és a 3.b - Csuromvíz

Manó Könyvek, 96 oldal, 1690 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2021/4ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés