Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Osvát Ernő
Aforizmák
Csibi
tűzoltó lesz
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Osvát Ernő <br> Aforizmák Csibi<br>tűzoltó lesz
Szürke Bagoly tornacipőben. Beszélgetés András Sándorral

Szürke Bagoly tornacipőben

Levágott alkarjai a padlón. Két, felfelé fordított tenyerében kivájt szemei. Térdére helyezett, levágott füleiben döglött szúnyogok. Az indián polgármester totemszerűvé faragott hullájához az író, András Sándor magát Sherlock Holmest nyeri meg, nyomozni – Gyilkosság Alaszkában című bűnügyi regényével pedig a Szépírók Társaságának 2006-os prózadíját.

- Mit keres egy 1997-ben játszódó krimiben Sherlock Holmes?
- Látszólag a gyilkost.
- Látszólag?
- Valójában sokkal inkább önmagát kutatja, elemzéseiben saját maga után nyomoz. Megunta azt az aszexuális játékfigurát, azt az érzelmi fakírt, azt az ájtatos szülők által jóváhagyott tizenéves olvasmányhőst, akit Watson naplófeljegyzéseiben csinált belőle. Perel is emiatt eleget előző gazdájával, Conan Doyle-lal.
- Bátor vállalkozás átvenni ezt a szerepet, ebben a puskaporos hangulatban. Miért épp egy ilyen macerás egyéniséget választott?
- Régóta foglalkoztat Sherlock Holmes figurája. Gimnazista koromban azok közé a szerzők közé tartozott Doyle, akinek a detektívregényeit minden évben legalább egyszer újraolvastam. Zseniális nyomozója modern mitikus figurává vált. Nincs eleje, nincs vége, ott él az emberek tudatában, tudatalattijában egyaránt.
- Még Umberto Eco is írt róla könyvet. Most pedig itt egy újabb krimi, illetve filozofikus kalandregény, ahogy a borító fülszövegében olvashatjuk.
- Jobb szeretem mitográfiának nevezni. Mítoszírásnak. Egyébként nem hiszem, hogy volna benne filozófia.
- És a sok ön- és világelemző eszmefuttatás?
- Azt firtatom, milyen a világ, milyenek az emberek. A filozófia más, az egy diszciplína, amelynek tárgya maga a gondolkodás. Én ezzel, legjobb tudomásom szerint nem foglalkoztam. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogyan tudok megírni egy bűnügyi regényt, és, hogy mi történik a figuráimmal.
- Ennyi az egész?
- Na jó, talán egy kicsit több kerekedett ki belőle, mint amit terveztem.
- Hogy tervezte?
- Abban az egy dologban voltam biztos, hogy kell gyilkosság.
- Legalábbis illendő, hogy legyen.
- Abban már korántsem voltam annyira biztos, hogy a végére muszáj megfejtést adnom.
- Nem is adott, amivel komolyan meglepett. Pedig úgy alakította a történet fonalát, hogy már mindenki gyanús volt, aki csak élt.
- Azért a négy potenciális jelölt közül van egy, aki leginkább szóba jöhet. Többször el is játszottam a gondolattal, hogy a végére kikiáltom őt gyilkosnak. Jobb lett volna úgy?
- Az biztos, hogy az ős-Sherlockon szocializálódott olvasó négyszáz oldalon keresztül falja a könyvet, mert tudja, a végén, kristálytisztán kiderül az igazság.
- De azzal, hogy ezt az utat választottam, éppen arra akartam rávilágítani, hogy nem ez a lényeg.
- Akkor mi?
- Maga a nyomon levés. Az a megoldás, hogy nincs megoldás. A dolgok mindig nyitva maradnak. Sherlock megbízói sem igazán azt várják tőle, hogy kimondja a gyilkos nevét. Inkább az érdekli őket, mi és miért történt.
- Sherlock ezúttal Watson nélkül, egyedül vág neki Alaszkának, hogy felderítse Frank Willow yakutati polgármester rejtélyes meggyilkolásának hátterét.
- Ahhoz, hogy felnőhessen, Watsonnak el kell tűnnie. A megfoghatatlan zseni és a realista, két lábbal a földön járó páros egyébként is már Don Quijote óta tarol. Valami mást akartam. Mondjuk egy négy-öttagú baráti társaságot, négy-öt különböző jellemmel.
- Főszereplőnek nem akárkit választott, de Sherlock négy újdonsült cimborája sem az ismeretlenség homályából bukkan elő: Némó kapitány, Drakula, Frankenstein és Doktor Dolittle.
- A többi régi kedvencem. Mellékesen, „mitizálva” a hagyományos négy elem: Némó a víz, Drakula a föld, Frankenstein a tűz, Sherlock a levegő. Az újítás az ötödik elem, az értelem, vagyis a nyelviség, ez pedig Dolittle.
- Homlokegyenest eltérőek.
Egy közös pontjuk mindenképpen van, mind nagyon szerencsétlen a nőkkel. Némó feleségét, mint Vernétől tudjuk, megölte egy indiai herceg, azóta is csak férfiak veszik körül a fedélzeten, de ott van Dolittle, akit a sok állat miatt még a nővére és házvezetőnője is elhagyja. Frankenstein éppen házasodni készül, amikor rátör a vágy, hogy egyedül hozzon létre gyereket, mint Zeusz. Drakula, aki annak ellenére, hogy a férfiak vérét is szívja, a női nemre hajt, új szerelmét viszont aggasztja furcsa függősége. És akkor nem beszéltünk még Homlesról, akinek sohasem volt nő az életében. Tartozom nekik annyival, hogy ezen az áldatlan állapoton segítsek.
- Ki lesz az első szerencsés?
- Holmes, aki egy Riona nevű hölggyel bonyolódik szerelmi viszonyba.
- És minden zökkenőmentesen alakul?
- Azt azért nem mondhatnám. Rionáról, aki a nyomozás folyamán komoly szerepet játszik, kiderül, ő ölte meg az egyik mellékszereplőt. Holmesnak el kell hagynia őt emiatt, de szakmai elhivatottsága ellenére sem árulja el senkinek, amit tud. Kezdetnek nem is rossz.
- Briliáns fantázia! A regényben főszerepet játszó, alaszkai indián törzset, a tlingiteket is csak úgy kitalálta?
- Ők léteznek, pontosan ott és pontosan úgy, ahogy megírtam. Egyebek közt a gyilkosság színhelyén, a Yakutat nevű faluban.
- Ötvenhat után negyven évig élt az Egyesült Államokban. Járt is a regény helyszínein?
- Yakutatban éppen nem. De több indiánrezervátumban igen. A fiktív történeten kívül, minden valós, amit azokról az indiánokról, a tlingitekről írok. Valóban két nemzetségük volt, a Sas és a Holló, tényleg voltak rabszolgáik, még a totemoszlop is azon a sarkon áll Juneauban, ahol a regényben.
- Ebből a szemszögből nézve, etnográfiát írt.
- Megpróbáltam a tlingitek problémáiról beszélni. Akik közül még mindig sokan szeretnék vissza azt a kort, amikor lazachalászatból és szamócaszedésből éltek. Azóta egy, a Nixon elnöksége alatt foganatosított törvénynek köszönhetően visszakapták a szövetségi kormánytól a földeket, amelyek sosem voltak az övéik, lehetőségük támadt fa- és olajkitermelésre. A biztos anyagiak mellett mégis sokan viszolyognak az ilyen életformától. A modern és a tradicionális világ találkozásánál születnek az olyan abszurdnak tűnő figurák, mint akivel egy rezervátumban találkoztam. Az ősei nevét és tornacipőt viselő indián, Szürke Bagoly.
Szablyár Eszter




Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2018/1. számaÉlet és Irodalom AlapítványA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés