Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Livi meséi
Babák magyar
népi viseletben
Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Livi meséi Babák magyar <br> népi viseletben
Beszélgetés egy könyvgyűjtővel – Bárdos András – Könyvhét 20

[A Könyvhét megjelenésének huszadik évfordulójára készülve közreadott írás a netkorszak előtti időkből]

A Könyvhétnek megjelenése kezdeteitől célja volt az olvasás népszerűsítése, ehhez a célhoz illeszkedett, hogy olykor ismert személyiségeket kérdeztünk meg az olvasásról, a könyvekről. Bárdos András televíziós újságírót, írót a könyvekről, az olvasásról, az Olvasás Évéről – ez a téma még többször előkerül majd – a VII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon kérdezte Tausz Anikó.

Beszélgetés egy könyvgyűjtővel – Bárdos András
2000. június 29.

Bárdos András a legnépszerűbb televíziós személyiségek egyike. Az ELTE-n szerzett magyar-történelem szakos diplomát. Pályáját sportriporterként kezdte, később ismert hírműsorokban működött közre. Jelenleg az RTL Klub "Akták", a Híradó és az "Este" műsorait vezeti.

Fanatikus futball-szurkoló – volt. Ma már inkább utazni szeret és jó filmeket nézni. Azt azonban kevesebben tudják, hogy megszállott könyvbarát is.

– Helyesbítek: nem nevezném magam egyszerű könyvbarátnak. Szenvedélyes olvasó és gyűjtő vagyok.

– A VII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon találkoztunk. Láttam milyen érdeklődéssel követte a standok kínálatát. Honnan ez a könyvek iránti vonzalom?

– Könyvszerető családba születtem. Apám Bárdos Pál és anyám Fenákel Judit íróemberek.

– Mi volt gyermekkora maradandó könyvélménye?

– Érdekes: kiskoromban apám nem mondott gyermekmeséket nekem. Esténként Arany János balladáit olvasta fel. Így ismerkedhettem meg ezzel a csodálatos irodalmi nyelvezettel, amelyből ma is sokat merítek.
Később belenőttem az izgalmas indiántörténetekbe, mindent elolvastam, ami akkoriban a Delfin-sorozatban elérhető volt. Szerettem May Károly és Cooper izgalmas kalandregényeit. Úgy 12-14 éves koromban a színház kötötte le a figyelmem. Az évek során így lettem a könyvek terén „mindenevő”. Ma már egy hét-nyolcezres magánkönyvtár büszke tulajdonosa vagyok.

A 2000. június 29-i szám címlapja

– Meghatározó könyvélménye, kedvenc szerzői?

– Nehéz a választás. Megemlíthetem Kunderát, a mai latin-amerikai szerzőket és Szolzsenyicint. Kunderát még a nyolcvanas években, szamizdatban olvastam. Akkor még nem tudtam, mennyi ebben a művészi élmény és a politikai reveláció. Azóta többször is újraolvastam, és megbizonyosodtam arról, hogy igazi, nagyszerű irodalom.

– Ilyen családi környezetben nem gondolt arra, hogy maga is tollat ragadjon?

– Talán valamikor kamasz koromban. De anyám, aki mindenkor szigorú kritikusom volt – úgy emlékszem – nem volt igazán elragadtatva a produkciómtól.

– Az „Akták” elnevezés írásbeli dokumentumokra utal. Szándékoznak-e az adásban elhangzottakat folyóiratban megjelentetni vagy önálló publikációként kiadni?

– Sokszor felmerült már ez az ötlet, de mindmáig nem jutott el a megvalósításig.

– Van-e visszajelzés a nézettségi mutatókban arról, hogy az Akták-sorozatban mi nyerte meg leginkább a nézők tetszését?

– Sajátos módon nem annyira a politikai témák. Azok az adások a legnézettebbek, amelyek emberi konfliktusokat mutatnak be. Olyanokat, amelyekkel a néző a saját sorsán keresztül is azonosulni tud. Egy-egy ilyen műsort télen 1,5-2 millió, nyáron egymillió ember követi.

– Évek óta tanítással is foglalkozik, jelesül a Színművészeti Főiskolán. Mi köti le inkább tanítványai érdeklődését?

– Jelenleg két osztálynak adok elő „műsorvezető-szerkesztő, adásvezetői” kurzusokat. Nagy általánosságban azt látom, hogy ezek a fiatalok bizony kevesebbet olvasnak. Viszont az elektronikus információ, az internet révén jobban tájékozódnak, többet tudnak a világról.

– Egy kérdés erejéig még térjünk vissza a Könyvfesztiválhoz. Itt került megrendezésre az Olvasás Éve konferencia, ahol az angol akció tapasztalatait ismertették. A sikeres kampány során többek között neves sztárokat kértek fel, hogy a TV nyilvánossága előtt beszéljenek könyvélményeikről. A cél, hogy az embereket meggyőzzék az olvasás öröméről. Játszunk el a gondolattal: ha hasonló szerepre kérnék fel mit mondana a kamerák előtt?

– Nagyon meg kellene gondolnom. Meggyőződésem ugyanis, hogy felnőttkorban már nagyon nehéz formálni az emberek ízlését. Állítom, hogy az indíttatást mindenkinek kisgyermekkorban kell megkapnia a családban. A szülők felelőssége, hogy jó pillanatban, a gyermek érettségének, érdeklődési körének megfelelő könyvet adjanak kézbe.
Ezt igazolja a saját példám és ezt a gyakorlatot próbálom én is követni saját gyermekeimmel.

– Végezetül ismét a hobbikról. Tényleg semmi foci? Hiszen köztudott volt egy ismert fővárosi klubhoz való kötődése.

– Egy éve már nem járok meccsekre. Ez már nem futball az én fogalmaim szerint. Viszont változatlanul szeretek utazni, még ha olyan közeli fővárosokba is mint Bécs vagy Prága. Mindig örömet okoz, ha jó filmeket nézhetek. Utóbb szerencsém is volt: rövid idő alatt egy Scorsese és egy Milos Forman film-premier is volt.
Szabadidőmben pedig továbbra is lelkesen vadászok könyvritkaságokra az antikváriumokban. Olyan kincsekre, amelyekkel tovább bővíthetem könyvgyűjteményemet.

Tausz Anikó
Fotó: Szabó J. Judit

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét húszéves
A Könyvhét 2017/4. számaA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsonyNKA
Belépés