Az Élet és Irodalom 45. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

SZILÁGYI MÁRTON 60

Részlet Takáts József köszöntőjéből:

„Szilágyi Mártont egyik legkiválóbb irodalomtörténészeként tarthatja számon a magyar szellemi élet – Csokonai-, Vörösmarty-, két Arany- és kettős Jókai–Petőfi-könyve után immár vitathatatlanul. Az irodalmi lapok közönsége kritikusként, a történettudományi folyóiratok olvasói történészként is gondolhatnak rá. A kortárs irodalom idősebb megfigyelői biztosan emlékeznek Kritikai berek című remek ifjúkori kritikakötetére; s ha a rákövetkező évtizedekben meg is ritkultak a jelen irodalmával foglalkozó írásai, nem tűntek el: az utóbbi években például Bereményi Géza vagy Krusovszky Dénes műveiről tett közzé bírálatokat.”

FEUILLETON

Fiáth Titanilla „Fogok magamra is gondolni” – Művészetterápiás csoportok zárt intézetekben címmel írt esszét.

„Az elmúlt években különböző, úgynevezett totális intézetekben – kolumbiai fiatalkorúak részlegein, egy hazai női börtönben, illetve egy perui pszichiátria zárt osztályain – vezettem foglalkozásokat pszichológusként, amelyek gyakran művészetterápiás elemeket is alkalmaztak (rajzoltunk, festettünk, verseket írtunk, hiphopalapokra adtunk elő saját rapszövegeket). Az intézetvezetőknek benyújtott, a csoportok megtartására vonatkozó kérelmekben rendszerint a fogvatartottak „önismeretének elmélyítésére” és a „reintegráció sikerének előmozdítására” hivatkoztam. Ígéreteim alapvetően a „jó útra térőkkel”, az egyre erősebb önreflexióra képes szubjektumokkal kapcsolatos normatív elvárások teljesítésére vonatkoztak. A belső, pszichológiai munka segítségével fegyelmezni kívánt fogvatartottak azonban – ahogy ez lassan számomra is világossá vált – a terápiás technikáknak való önalávetés helyett nem egyszerűen kreatívan kezdték el használni a rendelkezésükre álló eszközöket, hanem új célokat is megfogalmaztak.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Codău Annamária Űrámulat című kritikája Samantha Harvey: Bolygó pályán című regényéről szól.

„A hat űrhajós az egyezményes koordinált idő szerint éli precízen beosztott napjait, 24 órájuk alatt tizenhatszor kerülik meg a Földet. „De ebbe a napba belefér öt kontinens, az ősz és a tavasz, gleccserek és sivatagok, vadonok és háborús övezetek. A Föld körül keringve, a felhalmozódó világosságban és sötétségben, a tolóerő és a helyzet, a sebesség és a szenzorok zavaros számtanában kilencvenpercenként hasad hirtelen a hajnal. Örömmel fogadják, amikor a kinti pirkadat szalmalángja egybeesik az ébredésükkel, mint ahogy ma.” (13.) A fejezetek a keringési pályát jelölik, ahol az űrállomás épp tart. (A magyar kiadás átvette az eredetiben is szereplő hasznos ábrát a keringés útvonaláról.)”

ÉS-KVARTETT

Selyem Zsuzsa Kicsi kozmosz című kötetéről

Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2025. október 29-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb, november 26-án, szerdán Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényéről fogunk diskurálni.

VERS

A versrovatban ezen a héten Gömöri György, Lesi Zoltán és Nagy Benedek Máté versei olvashatók. Ezen a helyen Gömöri György egyik versét adjuk közre:

Garibaldi Londonban

Máig találgatják miért éppen
1864-ben jelent meg Garibaldi Londonban
Az újságok megírták milyen lelkesen
fogadta őt a londoni köznép
(főleg a hölgyek) akik megostromolták
hintóját az Operaházba menet
ahol nem a Nabuccót játszották
hanem a Normát és így nem is hangzott el
a szép „Szállj gondolat arany szá-hár-nyon!”
A királynőt felbosszantotta a túlzott
lelkesedés a forradalmár-kalóz iránt
aki meglehet csak a lábsebét jött kezeltetni
Angliába a golyó ütötte sebet amivel éljenek helyett
fogadták Viktor Emánuel ádáz katonái

PRÓZA

Úti történetek
Aknai Péter, Balázs Attila, Kolozsi László és Polgár Vera prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Balázs Attila A Tatárkút című írásából:

„Tehát szóban forgó, Budapesten taxizással is foglalkozó, amúgy amatőr dzsessztrombitás tatár férj mesélte egyszer neki, Hédinek, hogy odahaza náluk, azon a tájon, ahol született és a gyermekkorát töltötte, volt, azaz van is egy nagy puszta. A puszta közepén pedig egy feneketlen kút. Igazából még a legöregebbek se emlékeztek rá, ki és mikor ásta-építette oda, ahová, kerítette körbe, azonban nem is ez a lényeg. Hanem az – a környékbeliek közül mindenki tudta –, hogy ha abba a kútba valaki beledob egy akár kisebb, akármilyen mütyür tárgyat bármelyik halott ember személyes holmija közül, nagy eséllyel meg fog jelenni előtte az illető szelleme.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia az Örkény Színház Az orosz barát című darabját értékelte (írta: Kemény Lili, rendezte Dohy Balázs).

„Isten látja lelkemet, nem akartam én ebből (is) nemzedéki kérdést csinálni. De nem is én csinálok, hanem „a fiatalok” teszik, akikre most az Örkény Színház csapott le. Kemény Lili (szül. 1993) felkérésre írt és október 23-án a nagyszínpadon bemutatott Az orosz barátjának rögtön az első jelenetében elhangzik az egyik nagy öregtől (Znamenák István), hogy „a ti generációtok” – pedig ez még nem is az övék, hanem nagyjából a szüleiké; ergo a nemzedéki szembenállás, egymás irodalmi példákkal is bőségesen illusztrálható oda-vissza vádolásának motívuma gyakorlatilag civilizációs állandónak mondható –, innen jutunk az előadás végére egy mai, másképp sötét Extázis-életérzésbe (az összevetéshez lásd: Katona József Színház, 2023, rendezte: Tarnóczi Jakab, szül. 1994). Azaz a néha terhesnek ható burokban felnövéstől az élet időnként kiszámíthatatlan viszontagságain és a lázadáson, minden megtagadásán át egyfajta parttalan elveszettségbe, ahonnan más nem nagyon rángathatja ki az ember lányát, csak a csoda – vagy mivel csodák nincsenek, az, aki felnevelte.”

FILM

Báron György a második BIFF filmfesztivál kínálatáról írt kritikát.

„Bár az első BIFF programja is színvonalas és gazdag volt, a második tudatosabb kurátori koncepcióról tanúskodik. Ha a válogatók az időszak nemzetközi terméséből reprezentatív mustrára törekszenek, két út áll előttük. Az első: megszerezni lehetőleg mindent, ami a nagy fesztiválokon jelen volt, nyert, borzolta a kedélyeket. Nevezzük ezt a koncepciót FOMO-nak, nagyjából így áll össze a miskolci Cinefest Csákvári Géza válogatta jó mezőnye. A másik, az első szempontokat nem figyelmen kívül hagyva, nem a sikert, a médiavisszhangot, a fesztiválszerepléseket helyezi a középpontba, hanem a minőséget.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu