Az Élet és Irodalom 32. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Fried Ilona Itt sárkányok vannak című írása a Théâtre du Soleil előadásáról szól, mely az ukrajnai háború előzményeit dolgozza fel.

„Az Itt sárkányok vannak az Ukrajna elleni orosz agresszió fölött érzett kétségbeesett dühből született. Mit tehet a színház a háború ellen? Alkotói a felfoghatatlannak tűnő háború történelmi gyökereit keresték. A megértés igényét személyes kötődések is erősítették: Mnouchkine részben orosz származású, a társulat egyik tagja pedig ukrán gyökerekkel rendelkezik. A rendezőnő számára azonban az ukrajnai háború nem pusztán történelmi érdeklődés kérdése. 2023-ban – mit sem törődve életkorával – tizenöt társulati taggal Kijevbe utazott, hogy a „szolidaritás, a hála, a szeretet, a remény” kifejezésére workshopot tartson az ország különböző részeiből érkező több mint száz résztvevő számára. Az útról film is készült.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Csak körbe jársz című kritikája Adorjáni Panna Körbe című regényét elemzi.

„Adorjáni Panna első regénye alaposan végiggondolt, komoly mesterségbeli tudással megformált, érett alkotás. „Finomvegyes.” Behúz a maga világába – a más generációhoz tartozó befogadó elsőre azt hiheti, ó, csak ezekről a mai fiatalokról olvas. Pedig az irodalom egyik legnagyobb kísértése is megkörnyékez minket újra: az érzelmek iskolája.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Vida Kamilla Demográfiai csúcs című verseskötetét két kritika elemzi:

Maros Márk: Közéletrajz

„Két alakmás, két őskép. Az egyik jelszava a múlt, a másiké a jövő, az egyik mérsékelt, a másik reakciós, az egyik „anyás”, a másik „apás” (Imre és Iván). Egymást feltételező és kiegészítő ellentétek, amik nem csak a társadalmi, hanem a személyes polarizáltság alakzatai is. A Priori incantatem című vers felől olvasva a két alakmás ikermagot hordozó pálcái fivérek („Egy család vagyunk, / és természetesen ezt nem mi döntöttük el”), ennél fogva akkor se sebezhetik meg egymást, ha a prófécia azt mondja, nem élhet az egyik, míg él a másik (úgy tűnik, nincs Vida Kamilla-kötet Harry Potteres vers nélkül!). Sorsuk a küzdelem, nem a győzelem, ám nem lehetséges, hogy a győzelem a küzdelem folytonosságában, a konstruktív vita örömében és potenciáljában keresendő? – mintha ezt a kérdést boncolgatnák a kötet versei eltérő aspektusokból: „itt vagyok, nélküled nem tudnék élezni kardot, / pedig a kard élezése az élet” (Monológ tizenöt év múlva).”

Nagy Balázs Péter: A Szerző feltámadása

„A Demográfiai csúcs a szerző első kötetének nagytestvére, aki paradox módon később született. Folytatás és/de továbblépés. Elmozduló hangsúlyok, emelkedő tétek, bővülő tapasztalati keret és baráti kör. A fent említetteknek a fényében külön tanulmányt érdemelne az utóbbi évtizedek versesköteteiben foglalt köszönetnyilvánítások mélyebb elemzése, a Vida-kötet nem kevesebb, mint ötvenhat személyt említ, csupa olyan neveket, akik innen-onnan ismerősnek csenghetnek a közegből vagy a közéletből. Ezen a ponton pedig szükséges egy kicsit elidőzni, és aláhúzni a kötetben megkonstruált lírai én alapvető markerjeit.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Lesitóth Csaba és Szeles Judit versei kaptak helyet. Ezen a helyen Szeles Judit egyik versét adjuk közre:

Afrikai szerelemvirág

A szomszéd néninek van egy cserép
afrikai szerelemvirága, vagyis kék liliomja,
amit nyáron az udvaron tart rendszerint.
De a növény idén tavasz óta, amikor is
kihozta a garázsból, nem nőtt egy centit sem.
Talán, ha négy ujjnyiak a keskeny, kis levelek
már egy éve, pedig tavaly még virágzott is.
A néni afrikai szerelemvirága belebetegedett
a túlzott locsolásba – gyökérrothadásban szenved,
és már nagyon nehéz volna megmenteni a pusztulástól.
A szomszéd nénit is nehéz megmenteni a haláltól:
kilencven éves és szívelégtelenségben szenved.
Azt tartja a zulu hiedelem, hogy az agapanthus
női varázsnövény, ami segít a termékenységben,
a szülésben, és szívbetegeknek is adják a gyökerét.

PRÓZA

Gervai András, Kiss Judit Ágnes, Nyíri Katalin prózája.
Tárcatár: Balázs Attila.

Részlet Kiss Judit Ágnes Csókolom, tanárnő! című írásából:

„Aztán Evelin hetekig nem jön iskolába, Izabella hívogatja telefonon, de nem éri el. Nem az ő dolga lenne alapvetően, hanem az osztályfőnökéé, nem is érti, mit ugrál, de ugrál. Mégsem éri el Evelint. Pedig nincs magasan. Inkább mélyen. Egy nap aztán meglátja, már becsöngettek, Izabella rohan lefelé a lépcsőn, mikor észreveszi. Beszélni kéne vele, legalább két mondatot, hogy járjon be, ez az utolsó éve, hogy fog így felkészülni az érettségire, de Izabella így is késésben van, ha meglátja bárki a vezetőségből, megint baj lesz belőle. Evelint két haver kíséri a nevelőintézetből, egy párocska, diszkréten félrevonulnak smárolni, amíg Izabella Evelinnel tárgyal. És nincs szerencséje: az igazgatóhelyettes, Antal jön szembe, köszön, tovább megy, de Izabella gyomra görcsbe rándul, mit fog ezért még kapni!”

KÖZ-TÉR

Boros Géza E. P. sírja című írása Esterházy Péter gannai sírjáról szól:

„Ganna egy csendes, festői kis falu a Bakony lábánál. Fő nevezetessége a Szent Kereszt felmagasztalása templom, melynek altemplomába temetkeztek egykoron a leggazdagabb magyar főúri család tagjai, az Esterházyak. Tíz éve itt nyugszik Esterházy Péter.
A templom kulcsát könnyű megszerezni, a helyiek nagyon segítőkészek. Az öntöttvas kulcs eredetinek tűnik, ahogy a zár is korához illően nehézkesen nyílik. A neoklasszicista körtemplom – amely a római Pantheon mintájára épült – műemlék, a mauzóleumot pedig a Nemzeti Örökség Intézete nemzeti sírkertként tartja számon. Az épület ennek ellenére nincs jó állapotban, az Orbán-kormány több mint 3000 templomfelújítása sorába ez a hely valamiért nem fért bele.”

FILM

Báron György Mariano Cohn és Gastón Duprat Argentin történetek című filmjét értékelte.

„Az Argentin történetek összekötő anyaga nem az epizódok tartalmi hasonlósága, hanem az abszolút főszereplő, Guillermo Francella játéka. Tizenhat különböző alakban tűnik fel, tehetős üzletembertől érzelmes maffiózón át balfék családapáig, kisstílű nepperig, narcisztikus filmrendezőig, hülye és okos nagypapáig, tökéletes átlényegüléssel, rá sem lehet ismerni. Ilyen elképesztő átváltozást eddig csak a világsztár Cate Blanchettől láthattunk a Manifesztumban, és a zseniális Orson Wellestől az Egyszemélyes zenekarban. Kihagyhatatlan.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő a Szentendrei Teátrumban látott Haragossziget című előadást elemezte (rendező Widder Kristóf).

„A tér ereje azonban nem ér véget ezzel a nagyon egyértelmű jelképességgel, a gondosan megépített színpad zártságával, sűrűségével önmagában is nyugtalanító, folyamatos barangolásra, felfedezésre hívja a néző tekintetét, nem lehet megszokni, pláne nem megunni. Widder Kristóf persze ért a tér nyelvén. A kívülről, egy másik hiányos családból jövő fiú nem tud behatolni ebbe a fadobozba, a bejutás már a pusztulás előszobája. Ez a stilizáló, lírai rendezői nyelv gyönyörködtet is amellett, hogy kifejez.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu