Csízió, a csöppet sem fortélyos varázsló-kölyök – Kertész Erzsi beszél új könyvéről

Könyvhét folyóirat

Csízió, a csöppet sem fortélyos varázsló-kölyök – Kertész Erzsi beszél új könyvéről

Szénási Zsófia - 2025.09.30.

A legkisebbektől a kisiskolásokig, a kamaszoktól a felnőtteknek szóló történetekig ível Kertész Erzsi prózaírói repertoárja, aki az elmúlt másfél évtizedben rendkívül sikeres, és az egyik legtöbbet publikáló szerzővé lett. Nagy kedvvel mozog a különböző korosztályok között, ahogy az is jellemző rá, hogy könnyedén átlép a valóságból a varázslatos mesei világba és vissza. Remek humorával az olvasói igényekre reflektáló empátiájával sok szülőt és kis olvasót meghódított. Több tucatnyi – kisebbeknek és nagyobbaknak szóló – gyerekkönyvvel a háta mögött a pszichológusból lett író ezúttal a kezdő olvasó korosztálynak álmodott meg egy történetet a Móra Kiadóval – Csízióról, a szerethető, csetlő-botló ifjú varázslóról, és nem mindennapi segítőiről. Ahogy az már nála lenni szokott, az új varázsvilágban semmi sem fekete-fehér, a segítők nem tündi-bündi állatok, néha éppen a kritikájukkal és az ellenállásukkal motiválják a hőst. Az Aranyvackor díjjal és Hubby-díjjal kitüntetett szerző írásainak egy része 21. századi mese egy kis csavarral, más részük vérbeli kalandregény. Olyan ikonikus és egyben ellentmondásos figurákat „keltett korábban életre”, mint Aura vagy Kismukk a Panthera regényekből. Írt több mitológia alakokkal operáló vicces mesét, modern, párválasztós lovagregényt, van iskolában játszódó sorozata és érzelmekről írt mesekönyve, állatos könyvei és robotos regénye, misztikus meseregénye és játékkönyve. Akármilyen témával foglalkozik is, már-már szenvedélye, hogy történeteiben keveredik a mese, a fantázia és a fikció, a hétköznapisággal és a valósággal. A hétköznapokból mintegy átjárót nyit a varázslat felé.

– A Móra Kiadó Trambulin néven egy, a kezdő olvasókat célzó új sorozatot indít útjátra a Csízió című ifjúsági regénnyel. Nemcsak a 7-8 éveseket érdeklő témák és történetmondás. hanem a nagyobb betűméret és a nagyobb sortávolság is kedvez az éppen olvasni tanuló alsósoknak. A Csízió szinte egyidőben jelenik meg Majoros Nóra könyvével, az lesz a második tagja a sorozatnak. Az ő könyve egy bonyolult családról szól, a tied egy csetlő-botló, varázslói képességekkel rendelkező, kócos, szeplős gyerekről, aki történetesen fiú. Mit kell tudni erről a sorozatról, mi volt a koncepció?

– A könyv nem felkérésre született, személyes igényként jelent meg bennem, hogy számos kötöttebb, tematikus könyv után egy teljesen szabad, amolyan tanulságok vagy célzatosság nélküli történetet írjak, ami egyszerűen csak szórakoztat, és jó esetben beszippantja a fiatal olvasókat a maga sajátos univerzumába. Az első kéziratomban Csízió fiatalabb volt, a mese terjedelme rövidebb, inkább ovisoknak szóló, de miután Lovász Andrea főszerkesztő elolvasta a szöveget, felvetette, hogy tegyük idősebbé a figurát, és írjak róla hosszabb történetet, amely kezdő olvasók első komoly regénye lehet. Ez egyébként a Trambulin sorozat célja: sikerélményt nyújtani a gyerekeknek egy komplexebb történet önálló olvasásával, miközben a betűméret, az illusztrációk és a sztori alkalmazkodik a 6+-os életkorhoz. Így lett végül Csízió kamasz varázsló, akinek összetettebb kihívásokkal kell szembenéznie, melyekhez azonban nincs mindig kedve. Zsoldos Réka lila ködben úszó, misztikus rajzai segítik az olvasót, hogy könnyedén elmerüljön ebben a világban.

– Nagyon vicces, nagyon laza a meseregény hangvétele, a dolgok első pillantásra véletlenszerűen alakulnak, és nem is mindig sikerülnek. Nincsenek nyomasztó elvárások ebben a színes-szagos varázslatos világban. Hogyan jellemeznéd a hősödet, akinek áfonyás muffinokból vannak a gombjai és Csízió a neve? A neve elméletben azt jelenti, hogy tudja a dolgok csínja-bínját.

– Örülök, hogy így látod, valóban törekedtem erre a laza, kicsit lézengős, nem vérre menő hangulatra, ebben is eltér a történetem a klasszikus hősök útjától. Mégsem tét nélküli a főszereplőm kalandja, hiszen a ráérős felszín alatt komoly kérdések várakoznak. Csízió számomra a mindenkori kamasz szimbóluma, aki kettős érzésekkel küzd. Némely pillanatban majd szétveti az energia, azt érzi, hogy övé a világ, meg akarja hódítani, tervei vannak, és hisz abban, hogy ezeket meg is tudja valósítani. Másik oldalról viszont folyton ütközik a realitással: a saját korlátaival, tapasztalatlanságával, és hogy a világ nem mindig rendeződik köré az elvárásai szerint. Ilyenkor nagyot zuhan a lelkesedése, önbizalma és motivációja. Kiskamasz korban ez a szélsőséges hullámzás nagyon jellemző lehet. Csízió megéli ezt a folyamatot, de nem adja föl; nagy levegőt vesz, kicsit veszekszik a lovával ‒ hiszen mindig kell egy bűnbak ‒, aztán megy tovább.

– A főhős körül különböző segítő állatok bukkannak fel, de finoman szólva sem viselkednek mindig az elvártaknak megfelelően: Csillám-Villám, Csízió varázslova folyton elkóborol, megsértődik, undokoskodik, és „kedélyügyi okokból” nem hajlandó cipelni a gazdáját. Kevesebb stresszt és több sportot követel, igencsak öntudatos állat. Miért lettek a klasszikus varázsállatokból valami egész mások, akik folyton olyan dolgokat csinálnak, ami az egyszeri olvasónak eszébe sem jutna?

– Igyekeztem megmutatni, hogy a környezetünk nem mindig támogató, lelkesítő, vagy a segítségük nem pont olyan, mint amire vágyunk. A huzavona, a céltalan vitatkozás, a parttalan lézengés vagy döntésképtelenség olyan prózai, mégis mindennapos helyzetek, amelyek már egy gyerek számára is ismerősek lehetnek. Ahogyan azok az alapvetően szereteten alapuló kapcsolatok is, például barátokkal, szülőkkel, testvérekkel, melyekben sok az ütközési felület, az egymással versengő érdek vagy az alkalmankénti feszültség. Ezt jelenítik meg a mesémben ezek az úgynevezett segítők, akik minden trehányságuk, unottságuk ellenére, vagy olykor épp a kellemetlenkedéssel, piszkálódással veszik rá Csíziót arra, hogy folytassa az utat, és ne adja föl a célját, a komoly varázslóvá válást. Ráadásul ezekkel a lényekkel humort és dinamikát tudok csempészni a történetbe. A lusta táltos ló vagy a sztrájkoló bűvös szalamandra időről időre egy „csakazértis”-érzetet ébreszt a főhősömben, ami arra készteti, hogy vegye kezébe a sorsát, ha már a többiektől nem sok jóra számíthat. Talán éppen ettől hatékony segítők ők mégis, hiszen a gáncsoskodásuk fokozatosan egyre nagyobb önállóságra kényszeríti Csíziót. De ez csak most jutott eszembe ‒ írás közben tényleg nem gondolkodom tanulságokon, inkább csak lejegyzek egy folyamatot, és utólag veszem észre benne a törvényszerűségeket.

– Mosolyogtató, ahogy a bűvös szalamandra muffinokért cserébe segít tájékozódni a bűvös gömb alakú erdőben, vagy a Háziasított Sárkány, aki „dallal működik”, és éneklés nélkül nem viszi el a hátán az emberfiát. Megjelenik a történetben még a Kezdők Szerencséje és a Levéltitok kisasszony, azaz tárgyiasulnak az elvont fogalmak.

– Mindig érdekelt az a fajta transzformáció, amikor elvont fogalmak arcot, alakot, személyiséget kapnak. Ez érdekes képzeleti játék, jó humorforrás, és a nyelvünkben rejlő csodás képiség kiaknázása. A fogalom már eleve meghatározza a karakter jegyeit, és nekem ilyenkor általában hirtelen villan be a figura, nem kell sokáig építgetnem. Például amikor a levéltitok fogalma hirtelen arcot, alakot kap, olyan érzésem támad, hogy rengeteg lehetőség, történetek egész sora rejlik benne, mintha kinyitnék egy újabb világot. Ehhez persze az kell, hogy az olvasó is velem tartson, nyitott és fogékony legyen a szokatlan megoldásokra. Szerencsére jó tapasztalataim vannak a gyerekekkel ezen a téren.

– A kompánia egyszer csak felkerekedik, hogy egy fiú levelét kézbesítse az Álmodozók Völgyébe egy bizonyos Ibolya kisasszonynak. A völgybe érve mindenki kipróbálhatja, milyen jó is az álmodozás. Ami ez esetben egyet jelent azzal, hogy szerelmes lesz az illető. Kivéve Csíziót, aki még nem tudja, mi a szerelem.

– Az Álmodozók völgye számomra a tágabb értelemben vett képzelet világát képviseli, és nem csak a szerelem, hanem egy kiterjedtebb, szabadon alakítható létezési mód szimbóluma. Csízió itt szembesül azzal, hogy nehéz varázsolni, ha nem tud elképzelni, kitalálni dolgokat, ha nem képes ábrándozni, hiszen akkor mindig az ismertből, a megszokottból indul ki. Ám a varázslathoz álmodozásra is szükség van, csak sajnos nem mindenkiben egyformán erős az úgynevezett álom-faktor. De Csíziónak itt is akad segítsége egy lány személyében, aki szembesíti a korlátaival, miközben új impulzusokat is ad neki.

– Újra és újra meglepődhetünk a varázsmesétől szokatlan képzettársításokon: megismerhetjük a napkelteszörp receptjét, és barátkozhatunk a varázsló fitness-szel. Csupán szórakoztató betétek a történetben, vagy többek ennél?

– Ebben van némi irónia, ami részben annak szól, ahogyan manapság a könyvekre tekintünk. Gyakran több funkciót tulajdonítunk nekik, és a gyerekkönyves szakma képviselőiként azt is látjuk, hogy egy társasjáték, foglalkoztató, esetleg interaktív feladat a vásárlók szemében pluszt jelent, emeli a könyv értékét. Így nem hagyhattam ki egy kis életmód-tanácsadást, de edzésterv, valamint recept is került a könyvbe. A szerkesztőm, Lovász Andrea, aki szerencsére mindig vevő az iróniára nagyon megörült ezeknek, és remélem, az olvasók is értékelik majd a kissé felturbózott varázslómesét.

– A könyv egyértelműen úgy ér véget, hogy kiált a folytatásért, hiszen a főhősnek még sokat kell fejlődnie, mire igazi varázslóvá válik, és felelősséget tud vállalni a tetteiért. Netán készül már az új könyv?

– Érdekes, hogy így érzed, egyelőre nem gondolkodtunk folytatáson. Persze sok múlik a fogadtatáson is, de abban igazad van, hogy egy álmodozásra épített világ könnyen bővíthető, hiszen az újabb fordulatok és varázslények sorának tényleg csak a képzelet szabhat határt.

Szénási Zsófia
Fotó: Rákosi Beáta

Kertész Erzsi: Csízió. Mire jó egy varázsló?
Móra Kiadó, 80 oldal, 2999 Ft