Elisabetta Gnone genovai születésű írónő, pályáját újságíróként kezdte a Walt Disney olasz kiadójánál, ahol olyan gyerekeknek szóló magazinoknál tevékenykedett, mint a Bambi, A kis hableány vagy a Micimackó. A világhírt 2001-ben az öt szuperképességű lány főszereplésével megjelent W.I.T.C.H. képregény-sorozat hozta meg számára, amelyet húsz nyelvre fordítottak le, majd Japánban és Amerikában újabb szériákat indítottak a világára alapozva. Ezt követte a varázslatos világot teremtő Fairy Oak saga, melynek hét kötete magyar nyelven is nagy sikert aratott.  2018-ban a Móra Kiadó Olga, a papírlány címmel elindított egy trilógiát, melynek befejező kötete a napokban jelenik meg. Todero Anna érzékeny fordításának köszönhetően az első könyv rögtön megkapta Az Év Gyerekkönyve díjat a fordítói kategóriában. A fantasztikus meséket kitaláló, papírlányból igazi kislánnyá váló Olga története, Linda Toigo különleges, néhol csipkére emlékeztető, papírkivágásokból összeálló illusztrációival meghódította a magyar kiskamaszok szívét.

– Olvastam, hogy kislányként kizárólag amerikai képregényeket olvasott. Később íróként ezekből inspirálódott, s épp egy képregény-sorozattal debütált, ennek köszönheti a hírnevét. A W.I.T.C.H. kapcsán jól megtanulta, hogy pontosan és lényegretörően fogalmazzon. Ám a képregénynél elengedhetetlen a jó képregény-rajzoló. Ön soha nem próbálta ki magát illusztrátorként? És van még ideje képregényt olvasni?

– Sajnos, nem tudok rajzolni. De mindig van elképzelésem arról, milyen megjelenítést szeretnék, és a Disney-nél megtanultam, hogyan kell együttműködni az illusztrátorral. Először is átgondolom, mit szeretnék, majd megkeresem a legmegfelelőbb illusztrátort a feladatra. Leírásokból és fotókból álló összeállítást készítek, ennek alapján dolgozunk együtt. Végül összerakom a rajzokat is tartalmazó vázlatot. Ezt az elvet követtem a regényeknél is. Olga figurája kapcsán olyan képzőművészt kerestem, aki papírral dolgozik, és a papírkivágásokból életre tudta kelteni a kis papírlány figuráját. Nagy szerencsémre, rátaláltam az olasz származású, de Angliában dolgozó Linda Toigóra, aki képes életet lehelni a papírba. És igen: manapság is olvasok képregényeket, ha nem is gyakran. Nagy kedvencem Linus, valamint Kázmér és Huba.

– A W.I.T.C.H. képregényeket követték a tündérek, boszorkányok és emberek varázslatos világát megidéző Fairy Oaks történetek, melyeknek Magyarországon is nagy rajongótábora van. Nehéz volt a váltás?

– Mindkét sorozatnak meg kellett találnom a saját stílusát. A W.I.T.C.H. a serdülőkor metaforája, megmutatja a lányok nővé érését és varázslatos átváltozását, a Fairy Oak pedig egy természeti metafora. Az első képregény, a második forgatókönyv-szerűen megírt ifjúsági regény, így a nyelvezete is egészen más. Két önálló világ.

– Írásaiban szembeötlő a valóság és a fikció, a határok és a világok közötti átjárás, legyen szó tündérekről, boszorkányokról vagy Olgáról, a papírlányról.

– Az összetett, nehezen kibogozható és körbejárható témák foglalkoztatnak, úgy, mint serdülőkor, a lélek törékenysége, vagy a természeti jelenségek. Tündérmesévé és jelképpé formálva beszélek róluk a gyerekeknek, remélhetőleg felkeltve az érdeklődésüket.

– A papírlány Olga története két párhuzamos világban játszódik, meséi átvezetnek egyik világból a másikba, ő az emberek képzeletének útikalauza.

– Az Olga-történetek megírása minden eddiginél több erőfeszítést követelt tőlem. Eltűnt az ártatlanságom, rájöttem, hogy annak, amit írok, súlya van. Nagy felelősség olyan gyerekeknek írni, akik esetleg az én meséimen nőnek fel. Kényes kérdésekkel kellett megküzdenem: a trilógia első kötetében, a Különleges utazásban a sebezhetőség, a megfelelési kényszer áll a középpontban, amivel mindannyian találkozunk életünk során, és a bizalmatlanság, amivel a tőlünk különböző emberekre tekintünk. A második részben arról a hiányról esik szó, amit valakinek az elvesztése okoz. A befejező kötetben azzal kell megbirkóznia hőseimnek, hogy megtalálják a helyüket a világban, szembenézzenek a problémákkal és éljenek a lehetőségeikkel. A párhuzamos síkokon játszódó regény megírása nem volt egyszerű feladat, de nagyon élveztem és sok örömet adott.

– Az Olga-trilógia olvasható pikareszk vagy kalandregényként és fejlődésregényként is. Fő üzenete pedig az, hogy a tinédzsereknek meg kell tanulniuk felismerni és elfogadni a saját értékeiket.

– Nem mindig egyszerű és magától értetődő megérteni és elfogadni saját magunkat és a körülöttünk élőket. De fontos tudnunk, hogy nem vagyunk egyedül. Már előttünk is sokan végigmentek az úton, és ugyanolyan dilemmákkal kellett szembesülniük, mint nekünk. Megtalálták a megoldást, vagy legalábbis a reményt. A gyerekkönyveknek mindig azt kell sugallniuk, hogy van remény.

– Olga történeteinek varázslatos ereje van, ezért is hallgatják szívesen a falusiak. Hisz a mese mágikus erejében?

– Teljes mértékben! A görög vándorénekesektől és rapszódoszoktól, a trubadúrokon és bárdokon át a mai mesemondókig a szájhagyomány útján terjedő, prózában vagy dalban előadott történetek nemcsak szórakoztatták, megnyugtatták, megerősítették és ösztönözték a gyerekekből és felnőttekből álló közönséget, de magyarázták és tanították is a világ dolgait. Hitem szerint, ez ma sincs másképp.

Szénási Zsófia
Fotó: Yuma Martellanz

Elisabetta Gnone: Talányka. Olga, a papírlány 3.
Móra Kiadó, 192 oldal, 3499 Ft