Három nemzedék vágyaiból, emlékeiből kirajzolódik egy városrész világa

Romkocsmák zegzugai, imaház félhomálya, frissen sült kalácstól illatozó pékség pincéje, fülledt hálószoba, éjszakai kórházi ügyelet: elsuhanó, egymásba fonódó, összekuszálódó életek a pesti zsidónegyedből. Szántó T. Gábor legújabb történeteinek helyszíne Budapesten a Király utca, Akácfa utca, Wesselényi utca és a Rumbach Sebestyén utca lüktető négyszöge. Három nemzedék vágyaiból, emlékeiből kirajzolódik a városrész világa.

– A „Nem alszik, nem szunnyad” kötetcím – egyik novellájának is címe –, idézet a Bibliából. A kifejezés a 121. zsoltárból (4. vers) származik, és Isten folyamatos vigyázó jelenlétére utal. Mintha az elveszett éden, a spiritualitás, a gyökerek, az identitás keresése kötné össze a szereplőket. Hogy született ez a regény vagy inkább novellafüzér?

– A 2000-es évek eleje óta izgatott a környék mint irodalmi téma, ahol ugyanúgy egymás mellett élt a vidám, hangos, színes romkocsma-világ a tradicionális zsidó világ fekete-fehér színeivel, mint száz évvel korábban a mulatók, zengerájok, bordélyok világa az akkori hagyományhű zsidósággal.

Ezekkel a vágyakkal küzdenek szereplőim házasságban és azon kívül, akár magányosak, akár a monogám kapcsolatot érzik fojtogatóan szűknek. De felbukkan sok különös figura és szélsőségesebb élethelyzet is a történetekben, mint például amikor a szovjet csapatok kivonulásakor egy orosz tiszt toppan be egy zsinagógába zavart állapotban, és a rabbival akar beszélni, mert szörnyű tettet követett el, vagy a terhes muszlim asszony, aki egy nőgyógyásztól kér sajátos segítséget, mert otthon halál várna rá, ha hazatérne. Ahogy felbukkannak korunk jól ismert jelenségei is, mint az ingatlanpanamázás, vagy a hatalmi visszaélés szexuális előnyökért.

– Már az első novella – az Éden – megadja a pszichológiai alaphangot, amelyben egy testvérpár ébredező szexualitásáról olvashatunk. A kislány, a sebeket hordozó Flóra, egy későbbi epizódban fiatal felnőttként is felbukkan. A szexualitásra is ható, nemzedékeken átívelő traumát lehet egyáltalán gyógyítani?

– Az utóbbi években közkeletűvé vált a transzgenerációs trauma kifejezés, ami az elődök szenvedéseinek az utódok életében is ható következményeit írja le. A jelenség irodalmi ábrázolásában nagy kihívás, hogy ne csússzon pszichologizálásba, de mégis érzékeltesse azt, hogy a felmenők szenvedése hogyan tudja átitatni, bénítani az utódok életét, sőt, alkalmasint tönkre tenni, ahogy Flóráét és szerelméét, az újságíró Marciét.

Férfiak és nők is képesek lelki abúzusokra partnereikkel, gyerekeikkel szemben, miközben maguk is áldozatai voltak szüleik nevelésének. A két összefüggő fejezet ezt a jelenséget járja körül hétköznapi életszituációkban.

– A könyv az emberi kapcsolatok sokféle törékenységéről szól. Nagyon tetszik, hogy a részeket összeszövő rövid szövegekből egy ismerkedés története bontakozik ki – mégpedig egy közkedvelt, sörkertté alakított romkocsmában… „Egész életében, gondolta Szinai, az emberek érdekelték leginkább. … Nem az Isten a maga törvényeivel és a teremtés titkaival, nem a vallás megismert és megtartott rendje, még csak nem is a könyvek, hanem a többi ember, gyengeségeikkel, gonoszságaikkal, hazugságaikkal együtt!” – idézem az utolsó, Úton című fejezetből, amelyben Tel-Avivba érkezve, vagy onnan hazakészülve, a reptéren a korábbi szereplőkből jó néhányan felbukkannak. Bár azt írja, könyve alakjai és történeteik az írói fantázia szülöttei, úgy gondolom, ez a szemlélet az ön sajátja. Van ebben valami?

– Természetes, hogy egy író számára érdekes a többi ember. Mi másból is dolgoznánk a fantáziánk mellett, ha nem a benyomásainkból és a tapasztalatainkból, beleértve a saját sebeinket is?

Mert hiába a lélektan, és hiába a történetírás, az emberi lét a maga mélységeivel és magasságaival, mégiscsak leginkább az írásos ábrázolás, vagy a többi művészet révén tud katartikusan hatni ránk.

– A jazzprofesszor című Gonda János életét feldolgozó könyv kapcsán készült legutóbbi interjúnk. Ebben is szó került arról, hogy Török Ferenc filmrendező 1945 címmel nagyjátékfilmet forgatott egyik elbeszéléséből. Az alkotás összesen húsz nemzetközi fesztiváldíjat kapott, negyven országban forgalmazzák. 1945 és más történetek című könyvét, amelyben az elbeszélés megjelent, eddig hat országban adták ki, és további fordítások is készülnek. Említette, hogy filmes tervek más írásai kapcsán is felmerültek. Hol tartanak ezek a tervek?

Meglátjuk, hogy a megújuló filmtámogatási rendszer szabaddá teszi-e az utat ezek valamelyike előtt. Dolgoztunk az Édeshármas és az Európa szimfónia című regényem adaptációján, és volt egy filmtervünk Török Ferenccel Hajós Alfréd, az első újkori olimpia úszóbajnokának történetéről is.

– Olvasom, hogy a jelen kötet egyik epizódjából kortárs opera született. Melyik ez az epizód? Mikor és hol láthatja a közönség?

– A címadó fejezetből, a szovjet csapatok 1991-es kivonulásakor válságos élethelyzetbe kerülő orosz tiszt drámájából született opera Rózsa Pál zeneszerző jóvoltából, szövegírói közreműködésemmel. Egy operafilm terve körvonalazódott az elmúlt hónapokban, amit Szász János rendezne, és ennek munkafolyamatában, reményeink szerint sikerülhet színpadra is állítani, de szeptember 24-én, a Kult7-ben, a Király utca 11-ben elhangzik néhány részlet az operából a könyvről szóló beszélgetés keretében.

– Ha nem csal az emlékezetem, ön is íratott az AI-vel verset saját stílusában, és meglepődött az eredményen, mintha maga írta volna. Mi a véleménye a mesterséges intelligencia térhódításáról?

– Az ember játszik a mesterséges intelligenciával, próbára teszi, kíváncsiskodik, mire lehet használni. Tapasztalataim szerint, egy író számára a reáliák felkutatásában, történelmi információkban, korrajzhoz szükséges apróságokban tud leginkább segítséget nyújtani az AI.

Ez nem jelenti azt, hogy nem tudja majd az olvasókat becsapni, és a piacot meghódítani számos, AI felhasználásával született regény… A mesterséges intelligencia egyébként ugyanúgy kétarcú jelenség, mint minden technikai vívmány: éppúgy lehet nemes célokra is használni, ahogy pusztító szándékkal. Ha utópiákban gondolkodom, abban reménykedhetünk, hogy a fejünk fölé magasodó rendszerek nagyobb része mögött áll etikus szándék, és alkotóik önvédelmi mechanizmusokat is képesek beépíteni működésükbe, melyet ezek a rendszerek az alkotói szándék szerint hasznosítanak.

– A tavaly megjelent Kafka sírja című regénye, akár egy izgalmas krimi, a Nem alszik, nem szunnyad lélektani prózakötet. Milyen újabb témák, tervek foglalkoztatják?

– Ha minden igaz, a Kafkával és a Kafka hagyatékkal foglalkozó két regényem egy harmadik kötettel, a nyomozás folytatásával trilógiává bővül, de dolgozom egy következő regényen is, mely a második világháború utáni európai hontalantáborok világában játszódik.

Szepesi Dóra

Szántó T. Gábor: Nem alszik, nem szunnyad
Gondolat Kiadó, 240 oldal, 4050 Ft