15 éve kerekedik … „a nagy kerek felhő,/ alatta a kerek erdőn kerek tisztás,/ közepében kicsi kis ház,/abban lakik Kereki,/ ki az erdőt kerüli.” Kányádi Sándor verse – amiben minden kerek, akárcsak a baba számára a világ édesanyja ölében – volt a névadója J. Kovács Judit idén kerek évfordulót ünneplő Kerekítő könyvsorozatának, melynek 2009-ben jelent meg az első darabja, és mára huszonegy kötettel rendelkező könyvcsaláddá teljesedett ki a Móra Kiadó gondozásában. A szerző az angol nyelv és irodalom szak elvégzése után drámapedagógiai tanulmányokat folytatott, 2006-tól Mazsola Játszó néven baba-mama foglalkozásokat vezetett, formálta a később másoknak is átadott módszertant. A Kerekítő tehát nem csupán egy népi mondókákból, ölbéli játékokból és mesékből álló könyvsorozat, hanem a pedagógusoknak szóló módszertani képzéssel, és az országokon átívelő baba-mama foglalkozáshálózat kiépítésével egy állandóan bővülő, formálódó, élő közösség. A Kerekítőnek létezik mondókás TikTok és YouTube csatornája, és a hanganyagok elérhetőek a zenemegosztó oldalakon is. Kiadtak egy diafilmet, és a könyvsorozatot jelképező Kerekítő manó bábfigurával nemcsak a foglalkozásokon, hanem alkalmi rendezvényeken is találkozhatunk. A Kerekítő történetéről a sorozat megálmodóját, J. Kovács Juditot faggattam.

– Beszélhetünk kicsit a kezdetekről és a célkitűzésekről? Mi indította el drámapedagógusi pályán, s hogy azon belül a népi mondókákra és ölbéli játékokra specializálódjon? Kik voltak a mentorai, tanárai, mik voltak a könyvek előképei? Kisgyerekes anyaként biztosan számos mese- és mondókakönyv járt a kezében.

– Már gyerekként mesekönyv rajongó voltam. Dédapám könyvkötészetet tanult, majd írógépekkel kereskedett, nagyapám és apám újságírók voltak, nagymamám könyvrecenziókat írt, és hatalmas könyvtára van mai napig, pedig már 97 éves. Nekem az írógép hangja zene volt, ezért is volt határtalan az örömöm, amikor a Janikovszky Éva-díj nyomán egy bronz írógép-plasztikát kaptam, az írónő Mercedes típusú munkaeszközét.
2006-ban valóban baba-mama foglalkozásokat indítottam, mihelyst legkisebb, harmadik gyermekem is átlépte az óvoda kapuit. Kilenc év GYES után 32 évesen Mazsola és Manócska figurájával báboztam, és nemcsak népi forrásból merítettem. Rá kellett ébredjek, hogy a heti félóra, amit a kisgyermekes családok velem töltenek, éppen hogy csak arra elég, hogy a népi ölbeli játékok egy kisebb válogatását ténylegesen elsajátítsák.
Az ölbeli játékokkal szakmai szemmel elsőként az ELTE drámapedagógiai képzésen találkoztam Gabnai Katalinnak köszönhetően, aki akkor már jegyzett egy Kállai Nagy Krisztina által illusztrált mondókáskönyvet. Később a Hagyományok Háza népi kismesterségek játszóházvezetői képzésen Sándor Ildikónál ismertem meg további játékokat, neki is volt egy kiadványa. Ekkor még nem gondoltam, hogy egyszer saját könyvem lesz. Selyemfestésbe kezdtem hobbiból, és egy nyáron a kör alakú selyemképeken népi mondókákat jelenítettem meg, melyeket szöveggel együtt kitettem a honlapomra. Nagyon tetszett a környezetemnek, azt mondták, publikálhatnám.
Ekkor jött az ötlet, hogy a népi ölbeli játékokat különleges tematikájú hiánypótló könyvben jelentetném meg úgy, hogy egy adott játékhoz az egyik oldalon szöveg a másikon kép kapcsolódjon, és ne maradjon el a játékmód leírása, ami a legtöbb akkori kötetből hiányzott. Továbbá szinte csak pedagógusoknak szóló gyűjtemények voltak, oldalanként több játék sorjázott. Szerettem volna egy még inkább szülő fókuszú, praktikus elrendezést, amiben az illusztráció is nagyobb szerepet kap, így a gyermek magától is lapozgatja. Letisztult, fókuszált, oldalanként csupán egy ölbeli játékot bemutató könyvet képzeltem el. Kisméretű, jól hordozható, gyerekkézbe valóra gondoltam, egy kedves manó figurával, aki elvarázsolja a gyerekek, és egy színes fonallal, ami végigfut az oldalakon.
Elsőként két kiadót kerestem meg a tervemmel – köztük a Mórát ismeretlenül –, ám ők az az évi könyvtervek közé már nem tudták beilleszteni a kiadványt. Fiatal voltam és tettre kész, a várakozás távol állt tőlem. Újabb helyen kopogtattam, a Naphegy Kiadónál, pár napon belül aláírtuk a szerződést.
Megtetszett nekik a tematika, és a könyv végül Kállai Nagy Krisztina üde, vidám, varázslatos illusztrációival jelent meg.  Azóta is összedolgozunk évről-évre. 2011-ben változás állt be a kiadónál, s akkor már a Móra Kiadó örömmel vette át a sorozatot a Naphegytől. Azóta gondozzák a köteteket.
Már az első könyv megjelenésekor elindítottam a pedagógusképzést, hogy a módszertan alapján baba-mama foglalkozáshálózatokon keresztül is terjedhessen a könyvben megbújó népi kincs.

– Óriási sikert aratott az immár húsz kötetből álló Kerekítő könyvsorozat, folyamatosan utánnyomják őket. A kötetek és Kerekítő Manó, a sorozat emblematikus figurája sok ezer kisgyerekes család könyvespolcán megtalálható ma már. A mondókás könyvek mellett mesék és a jeles napokhoz kapcsolódó mondókatárak is napvilágot láttak. Minek köszönhető ez a népszerűség, mi a titka? Sokan foglalkoznak a népi kultúra átörökítésével és megőrzésével, ilyen átütő sikert mégsem ért el talán senki.

– A titok ezúttal is a részletekben rejlik. Első perctől kezdve volt egy vízióm, egy nagy kerek rendszerben gondolkoztam. Ahogy említettem, hiánypótló volt a kötet tematikája, valamint tudtam, hogy Kerekítő manó figurájához kötődni fognak a kicsik, és így rajta keresztül a mondókákhoz és a könyvekhez is. Nem véletlenül lettek kézhez illőek a kötetek, a gyerekek hozni-vinni tudják őket, és a visszajelzések szerint valóban sokszor maguktól emelik le azokat a polcról. A szülők is gyakran magukkal viszik a könyvecskéket a nagyszülőkhöz, az orvosi váróba, de akár a pelenkázótáskában is megbújik egy-egy lapozónk.
A könyvek elterjedésében és népszerűségében sokat számított, hogy a foglalkozáshálózat és a pedagógusképzés megszervezésével biztos hátteret kapott. Nagy szerepük volt ebben a mára 80 főre bővült foglalkozásvezető kollégáknak, valamint azoknak az óvodapedagógusoknak és kisgyermeknevelőknek, akik a csoportszobában ma is rendre forgatják a köteteket és hetente életre keltik Kerekítő manót. Ők a Kerekítő mintacsoportvezetők.
A Janikovszky Éva-díj átadásakor Sándor Ildikó néprajzkutató, egykori tanárom a Kerekítőt már egy egész univerzumként említi, mely összekapcsol múltat és jelent. Természetes módon sajátíthatja így el felnőtt és gyerek azt az évszázados tudást és tapasztalatot, ami már-már kiveszni látszott a 21. század hajnalán.

– Hol tart most a foglalkozáshálózat kiépítése? Hány városban, országban, helyszínen vannak most jelen és milyen tervek vannak a közösségépítéssel kapcsolatban? Hogyan történik a módszertani képzés?

– 270 helyszínen és határon túli magyar közösségekben érhető el három fajta foglalkozástípusunk – Kerekítő Mondókázó, Kerekítő Manó Torna, Kerekítő Tippentő – 0-3 éves korig.
A módszertani képzés része országos szinten egy rendhagyó, 240 oldalas, online elérhető gyakorlatias kézikönyv, ebből megtudható, hogy a félórás foglalkozás hogyan épül fel, és mire érdemes figyelni. Nem a „mit”, (hiszen a népi anyag fent van a neten és magukban a könyvekben), hanem a „hogyant?”, ami fókuszban van. Érdekes, hogy ez már 15 éve is elérhető volt online, amikor ez még nem volt jellemző.
A képzés mindenki számára nyitott, azonban, ha valaki Kerekítő néven szeretne csoportot indítani, akkor részt kell vennie egy védjegyes eljáráson, ahol az engedélyről a vizsgavideó alapján döntök.
Az intézményekben dolgozó óvodapedagógusok, kisgyermeknevelők online bábos képzésen vehetnek részt.

– Egy gyerekeknek szóló könyvsorozatnál rendkívül fontosak az illusztrációk. Kállai Nagy Kriszta vidám és szerethető rajzai végig kísérték a Kerekítő könyveket. Hogyan dolgoznak együtt?

– Nagyon szoros a munkakapcsolatunk. Szinte „könyvesházastársak” vagyunk. Jól működünk együtt, két eltérő egyéniségként remekül kiegészítjük egymást, ami a könyvnek kifejezetten jót tesz, és a sorozat sikeréhez nagyban hozzájárul. Megvannak a szokásaink, hagyományaink, törzshelyünk, ahol kávé és süti mellett minden könyv szövegét együtt is átnézzük, ötletelünk. Utána megszületik a ceruza rajzvázlat, ezt újra megnézzük és a borítót is átbeszéljük. A borító mindig sarkalatos pont, több körben szoktuk igazgatni egészen addig, míg mindkettőnknek és a Kiadónak is egyformán tetszik. A folyamat során előfordul, hogy összefeszülünk, hiszen van, ami erősen megjelenik a képzeletemben, amikor írok, de neki grafikusként más elképzelései vannak. Végül mindig egyezségre jutunk. A nyomda küszöbén ő könnyebben elengedi a kész könyvet, és nekem is sokat segít, amikor felhívja a figyelmemet, hogy „egy könyv sose készül el, csak befejezni lehet.”

– Milyen kiadványokkal készül a jubileumra? Két kötetet emlegetett a kiadó, ebből az egyik a közeljövőben kerül a könyvesboltokba.

– Májusra várható a „Kerekítő manó és a hullócsillagok”, ami az óvodásoknak szóló mesekönyvek harmadik kötete. Négy mese négy évszak szerint, mert mindegyik kiadványban egységesen fontosnak találom az év kerekét. Így a gyerekek képileg is felfedezhetik az évszakos jellegzetességeket. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Ebbe szőttem bele leginkább a saját, mára felnőtt gyerekeim kiskorát, ami persze sok vonatkozásában hasonlít másokéra.
Az első mesében szereplő piros masnis aranycsengettyű a mi angyalkaharangunk, amivel még az én szüleim is csengettek annak idején, persze rézből van, viszont tényleg piros festett selyemszalag van rajta.
A második mesében felbukkanó fészekből kipottyant fióka, emlékeztet arra, amikor mi etettünk kipottyant fiókát, vagy épp mentettük a bogarakat a kerti gumimedencéből.
Az eltűnt Kacska macska bújócskát idéz, hányszor „kukucsoztunk”, bújócskáztunk!
A nyári meséről kapta a könyv a címét. A hullócsillagok megfigyelése visszatérő éves programunk volt, matracról paplannal betakarva, vagy a nagy trambulinon hálózsákból lestük, mikor kívánhatunk már valamit.

– Kerekítő manó világa címmel Budaörsről elindítottak egy vándorkiállítást és Sződön létrehoznak egy Kerekítő mondóka tanyát. Hogy kell ezt elképzelni?

– Hertel Szilvi, Vác környéki foglalkozásvezetőnek van egy Jakabka nevű horgásztava Sződön, levendulással, játszótérrel, kemencével, szaletlivel, jurtával. Itt lesz Kerekítő manó fűszerkertje, mint látnivaló, és „mondóka-állomások”, ahol a könyvsorozat életre kel. Tíz mondókát jelenítünk meg képpel és szöveggel, és például a diófa alatt nemcsak egy diókopogtatós mondókát mondhatunk el, hanem ténylegesen diót is törhetünk. Vaspatkót találunk majd a lovaknál, kis kalapáccsal… Óvodai és kisiskolás csoportok jelentkezését várjuk ősztől, és néptánccal, kemencében való sütéssel színesített tematikus programokat is tervezünk.

– Mely köteteket forgatják legszívesebben a kisebb- nagyobb olvasók? A jól ismert szövegeket, vagy inkább az újdonságokat keresik?

– A „Kerekítő Évkerék” kötetet a könyvcsalád koronájának hívom, mely a pedagógusok bibliája is, hiszen ebben a jelesnapi érdekességek mellett kottákat, mondókákat, játékötleteket találunk.
A Kerekítő első kötetét veszik a legtöbben, amely Szép Magyar Könyv díjat is kapott és a 13. kiadásnál jár. Ebben van talán a legtöbb közismert játék, így ez remek kezdőkő. Az újdonságok közül a Százérintő sokakat megnevettet – ez Lackfi Jánossal közös művünk – mai mondókákkal. A mesekönyvek közül a „Minimeséket” azért vásárolják sokan, mert kétéves kortól ajánljuk, így a foglalkozásvezetőknél is keresik. Keménylapos lapozóinkból a „Kerekítő manó - A part alatt” a legnépszerűbb. Nehéz kérdés, kinek mi a kedvence, nekem például mindig az épp frissen megjelenő köteten túl a „Kerekítő manó adventi mondókatára”, mely az országos könyvkínálatban is igazi drágakő, jelesnapi érdekességekkel, 24 mondókával napról napra, mézeskalácsszámlálóval, napsorolóval,érdekes szokásokkal. Krisztának képileg is ez a kedvenc könyve.

– Bár alapvetően népi szövegekkel és dallamokkal dolgozik, néhány költő is bekerült a vérkeringésbe: Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Lackfi János. Sok versük szinte folklórizálódott az idők során.

– Igen, ez egy sikeres kísérlet volt arra, hogy versekből, vagy versrészletekből hogyan varázsolhatok a legkisebbeknek ölbeli játékot, höcögtetőt, lovagoltatót, cirókázót vagy épp hintáztatót…
A Kerekítő-Kacagtató lapozók válogatásának élére Kányádi Sándor került, hiszen a Kerekítő című versről kapta az egész kezdeményezés a nevét. Ebben a gyerekversében minden kerek, mint ahogy a baba számára a világ kerek édesanyja ölében, ölelő karjában. A szöveghez cirókázó mozdulatokat kapcsoltam, és az erdőkerülő Kereki, két ujjunk által kel életre és futkos a gyermek pocakján. Weöres Sándor „Fut robog a kicsi kocsi…” soraira adja magát, hogy höcögtetjük a kicsit, a végén pedig kiborítjuk az ölünkből az egy, két, hároméves gyereket. Nagy kacagás a vége!

– Bár így is tele van a naptára feladatokkal, s vélhetően nincs sok pihenő ideje, bőven vannak még tervei erre az esztendőre.

– Szeptemberre megszületik a második jubileumi kiadvány, a Kerekítő Mondókás Babanapló. Nem csak a kezdő szülőknek szánt mondókás tippektől különleges, hanem attól, hogy a szülők babán innen és babán túli életére is kitérek. Szó esik a felmenőkről, eddig talán nem tudott dolgok is kiderülhetnek egy kis utánjárással. Felnőtt gyermekünk, ha egyszer fellapozza, kapaszkodót nyújt és erőt ad neki egy folyamatosan változó világban, ahol a gyökerek és a jól működő családi kapcsolatok jelentik az igazi kincset.
A következő évek fókusza, a baba-apa korai kapcsolódásának segítése. Ősszel „Babamasszázs Apával” címmel újabb tanfolyamot teszek elérhetővé, hogy az érintés csodája és az ősi indiai tudás – akár a magyar népi mondókákkal karöltve – a kisbabás mindennapok részévé váljon. Az apukák közül kevesen jutnak el a foglalkozásainkra, de az online oktatási felületen megszerzett tudással nemcsak kapcsolatuk épül a babával, de az anyukáknak is biztosíthatnak naponta, kétnaponta egy kis szusszanásnyi időt. Erre már kitérek a Babanaplóban. Nagyon örülök, hogy a négy évvel ezelőtt szerzett tudásom végre előgurulhat.

Szénási Zsófia
Fotó: Léderer Anita

J. Kovács Judit: Kerekítő manó és a hullócsillagok
Móra Kiadó, 2024, 48 oldal, 3499 Ft

A Kerekítő manó és a hullócsillagok

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva